Kapszula endoszkópia a Crohn betegségben
A Crohn-betegség (Morbus Crohn, ileitis terminalis) az emésztőrendszer ismeretlen eredetű krónikus, granulomatosus jellegű gyulladásos betegsége, mely a bélfal minden rétegét érintheti. A. Crohn betegség általában alattomosan és lassan kialakuló kórkép, és tartós panaszokat okoz. Nevét egy amerikai belgyógyász, Burrill Crohn után kapta.
A betegség az emésztőrendszer bármelyik szakaszát érintheti, a szájüregtől a végbélnyílásig, de leggyakrabban a vékony- és vastagbél határán kezdődik. A Crohn betegség általában szegmentális jellegű, vagyis a bél meghatározott területeit érinti, vagyis egészséges területek fogják közre a beteg bélszakaszokat. A sokszor mély, lyukasztóvas jellegű fekélyekkel járó gyulladás leggyakrabban a vékonybél utolsó szakaszán (terminalis ileum) alakul ki. Megjelenhet egyedül a vastagbélben is (colon), vagy érintheti mindkét bélrendszert (ileo-colon). Nem gyakori a nyelőcsőre, gyomorra, és a végbélre terjedő kórforma. Crohn-betegség esetén a gyulladás a bélfal teljes vastagságára kiterjed, ezért nagyon gyakori a bél perforációja (kilyukadása), majd ezáltal gyulladásos tályogok, fekélyek és főként a végbélnyílás körül vagy a hasfalon sipolyok képződése.
A Crohn betegség lefolyása általában hullámzó, kiújulások (relapszusok) és spontán megnyugvások (remissziók) jelentkeznek. A fenntartó gyógyszeres kezelés jelentősen csökkenti a Crohn betegség természetes kiújulásának gyakoriságát. A tünetek fokozódása közti időszakban a legtöbb beteg jól érzi magát és csak kevés panaszuk van. A betegek a kiújulás esélye miatt szoros gasztroenterológiai ellenőrzést, gondozást igényelnek.
Az elmúlt néhány évtizedben a Crohn-betegség gyakoribbá vált nyugaton és a fejlődő országokban is. Az esetek többsége 30 éves kor alatt kezdődik, a legtöbb 14 és 24 éves kor között. A betegség előfordulásának létezik néhány sajátossága is, mint pl. Európában és Észak-Amerikában igen határozott észak-déli irányt mutat, minél délebbre haladunk, annál ritkábban találkozhatunk a betegséggel. Fehér bőrűek között majdnem kétszer gyakrabban fordul elő, mint fekete bőrűek között. Az epidemiológiai adatok szerint férfiak és nők azonos arányban betegszenek meg, a városi emberek körében pedig gyakoribb a betegség. Afrika, Ázsia, Latin-Amerika kevésbé fejlett országaiban csak nagyon ritkán fordul elő Crohn-betegség. Magyarországon kb. 15 000 embert érinthet.
Az orvos akkor gyanakszik Crohn-betegségre, amikor a betegnek visszatérő, görcsös hasi fájdalma és hasmenése van, különösen ha ezt ízületi, szem- vagy bőrgyulladás kíséri.
Az orvos először érzékszervi vizsgálatot végez, áttapogatja, megnyomkodja a beteg hasát, és kézzel vizsgálja a vastagbelet.
Következő lépésként a fertőző ágensek kimutatása, vagyis széklettenyésztéses vizsgálatok szükségesek az esetleges fertőzéses eredetű hasmenések kizárására.
Amennyiben kizárhatóak a fertőzések, további eszközös vizsgálatok szükségesek a diagnózis felállításához, a különböző gyulladásos bélbetegségek egymástól való megkülönböztetéséhez, mint a gasztroszkópia (gyomortükrözés), kolonoszkópia (vastagbéltükrözés), és a kapszula endoszkópia.
A kapszula endoszkópia nagy előnye, hogy a vékonybél azon szakaszai is elérhetőek vele, ahová a hagyományos endoszkópos módszerekkel nem lehetséges eljutni. Vékonybél Crohn-betegségben a vékonybél kapszulás endoszkópia minden más képalkotó technikánál sokkal érzékenyebb, beleértve a CT és MR enterográfiát is. A vékonybél kapszula endoszkópos vizsgálat elsőként javasolható negatív ileocolonoscopia után vékonybél gyulladás gyanúja esetén, Crohn betegség miatt vézett műtétek után, az ismételten kiújuló Crohn betegség gyanúja esetén is. Emellett alkalmazható a Crohn betegség gyógyszeres terápiájának hatékonyságának illetve eredményének ellenőrzése céljából a teljes nyálkaháryta gyógyulás (un. mucosal healing) lemérésére és Crohn-betegek tünetmentes családtagjainak szűrő jelleű vizsgálatára is. A vizsgáló módszernek jelentős szerepe van továbbá a kolonoszkópiával igazolt proximális vastagbélszakaszokat érintő colitisek, az un. „indeterminate colitis” esetén az esetlegesen társuló vékonybél elváltozások meghatározásában.
A kapszula endoszkópos vizsgálat egyik legfőbb indikációs területe tehát a feltételezett, vagy más módszerekkel már igazolt, vagy a kezelésre nem reagáló esetleg recidív Crohn-betegség, használata mind a feltételezett, mind a korábban más vizsgálatokkal már igazolt, mind a műtéten átesett betegek esetében komoly diagnosztikus jelentőségű. Klinikai vizsgálatok sora bizonyítja a módszer hatékonyságát, előnyeit és diagnosztikai hasznát a többi radiológiai vizsgálati metódussal szemben. Bár kezdetben a fiatal életkor még a vizsgálat kontraindikációját jelentette, számos esetben igazolták a módszer biztonságosságát és előnyeit a gyermekkori Crohn-betegség diagnosztikájában is. A kapszulás endoszkópia szövődményei ritkák, igazolt Crohn betegségben 5%-os gyakoriságúak és elsősorban a kapszula elakadását és a következményes vékonybél obstructiot jelentik.
